(Malva sylvestris): Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában egyaránt honos, már az ókorban is nagyra tartott gyógynövény. Nyálkaanyagokat, flavonoid-szulfátokat, cseranyagokat, antociánokat (a virágban) tartalmaz. Elsősorban gyulladáscsökkentő és nyálkahártya-nyugtató hatása ismert. Felső légúti hurut, torokfájás, köhögés, rekedtség, gyomor- és bélhurut elleni gyógyhatásai igazoltak. A szájüreg nyálkahártyájának gyulladásait és a fogínygyulladást nyálkatartalmának segítségével ápolja, megakadályozva a gyulladás és az […]

(Citrus reticulata vagy Citrus nobilis): Délkelet-Ázsiában és Laoszban őshonos fa, gyümölcse népszerű csemege. Maga a termés pogácsa alakú, édes és illatos. Az eredeti mandarinban sok mag található, azonban az utóbbi időben nemesítettek mag nélküli fajtákat is. C-vitamin és béta­ karotin  tartalma rendkívül magas, baktériumölő, emésztést segítő hatásai ismertek. A C-vitamin révén meghűlés esetén jótékony hatású. […]

(Prunus dulcis): Nyugat-és Kelet-Ázsiában őshonos fa, termését hasznosítják. Alapvetően két fajtát különböztetünk meg; a keserűmandulát, mely amigdalint tartalmaz és a b17-vitamin néven vált ismertté. Másik fajtája az édesmandula, ami elsősorban konyhai alapanyagként ismert. Érdekes, hogy míg hazánkban elsősorban a szárított  mandulát fogyasztjuk, addig jó néhány mediterrán országban az éretlen, zöld tereméseket  kedvelik elsősorban. Tartalmaz kalciumot, káliumot, […]

az élelmiszer és gyógyszeriparban gyakran alkalmazott dúsítóanyag (a mangán dúsításához).

(Mangifera indicia): a Himalája trópusi völgyeiből származó fa, melyet a hindu írások szerint  már több, mint 4000 éve nagy tisztelet övez. Valószínűleg a XIV-XV. században jutott el Arábiába, Perzsiába és Amerikába, napjainkban már a Hawaii-szigeteken, Madagaszkáron, a Kanári­ szigeteken,   Kubában és Jamaicában termesztik jelentős mennyiségben. Gyümölcsét hasznosítják, amelyet bőrszerű, sárga, piros, néhol zöld héj […]

az élelmiszeriparban gyakran alkalmazott édesítőszer, amely a természetben sok gyümölcs és algafajban is megtalálható. Nem annyira édes, mint a kristálycukor, a szervezetben történő lebontásához nincs szükség inzulinra, energiatartalma alacsonyabb a cukorénál.

(Leptospermum  scoparius): Új-Zélandon őshonos növény. Értékes illóolaja a különböző baktériumok, gombák (staphylococcus, amikroszkopikus bőrgombák, és a pattanásos kiütéseknél a faggyúmirigyek gyulladását okozó  baktériumok) rettegett ellenszere. Antibakteriális, gombaellenes és gyulladásgátló hatása felülmúlja a közismert teafáét.

(P. edulis): Dél-Amerikában őshonos növény (golgotavirág) szilvaszerű termése. A golgotavirág-félék családjából mintegy 20 típust termesztenek gyümölcséért, ezek közül a P. edulis a legismertebb. Idegesség, alvászavarok és enyhe depresszió esetén alkalmazható, a gyümölcsből készült ital feszültségoldó, nyugtató hatással bír.

(Silybum marianum): a Földközi-tenger vidékén és Délnyugat-Ázsiában őshonos növény, magját és föld feletti hajtásrészét hasznosítják. Szilimarint, szilibinint, flavonoidokat, szterolokat tartalmaz. Görcsoldó, segíti az epeműködést, védelmet nyújt a májnak (antioxidáns, szabadgyökfogó), fokozza a májsejtekben a ribonukleinsav- és a fehérjeszintézist. Májgyulladás, májzsugorodás esetén, valamint a gyógyszerek, vegyszerek, mérgek okozta májkárosodás kezelésére, megelőzésére eredményesen alkalmazható.

(Ilex paraguariensis): a magyalfélék családjába tartozó, Dél-Amerikában (Paraguay és Argentína) őshonos növény. A leveleiből készült teát az őslakos indiánok már régóta fogyasztják, a köztük járó jezsuita szerzetesek pedig megállapították azt a tényt, hogy szinte csak húst fogyasztó indiánok között nem fordul elő skorbutos megbetegedés. C-, B1-, B2-, B-komplex vitaminokat, ásványi anyagokat (vas, kálium, kalcium, magnézium), […]