(Foeniculum vulgare): Dél-Európában, a mediterrán térségben őshonos növény, napjainkban szintén itt termesztik és fogyasztják szélesebb körben. Már az ókori görögök és rómaiak is előszeretettel fogyasztották. Három fajtája ismert: a fűszerkömény, kerti édeskömény és a főzelék édeskömény. A gyógyászatban köhögés elleni, görcsoldó és étvágyjavító, emésztést serkentő, vizelethajtó, tejszaporító, szélhajtó, féregűző hatását érvényesítik. A gyermekgyógyászatban nagyon ismert […]
(Amygdalus comunis): Nyugat-és Kelet-Ázsiában őshonos növény. A keserűmandulával ellentétben akár nyersen is finom csemege, olaja a kozmetikai ipar számára nagyon értékes, bőr rokon tulajdonságai miatt még az érzékeny bőrön is korlátozás nélkül használható. Tápláló, bőrpuhító hatásának köszönhetően elsősorban ápolókrémek, tejek alapanyaga. Akár tisztán, hígítatlanul is alkalmazható, növeli a bőr rugalmasságát.
(Pinus Sylvestris): egész Európában honos, erdőalkotó fa. Hajtásait, tűleveleit, ágait, törzsét is hasznosítják. Pinén, kamfén, limonén, mircén, bomil-acetát, pinikrin, keserűanyag tartalma miatt gyógyászati célokra is alkalmazható. Reumás fájdalmak, kimerültség esetén fürdőként; köhögés, légúti gyulladás esetén belsőleg ajánlott. Inhaláláshoz és vérkeringés javító bedörzsölő szerek alapanyagaként is használható.
(Eucalyptus globulus): Ausztrália és Tasmánia őshonos fája, leveleit hasznosítják. Cineolban gazdag illóolajat, cseranyagokat, flavonoidokat, triterpéneket, floroglucint tartalmaz. Antiszeptikus, nyákoldó, hűsítő, köptető, görcsoldó hatású. Légúti megbetegedések esetén (asztma) inhaláláshoz használják. Elismert fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő. Kenőcsök (orrkenőcsök), bedörzsölő szerek, fürdősók és olajok alapanyaga (utóbbiakat reumatikus panaszok enyhítésére is alkalmazzák).
(Cupressus Sempervirens): a Földközi-tenger környékén őshonos fa, hajtásait hasznosítják, halványsárga vagy zöldes színű illóolaját vízgőz-desztillációval állítják elő. Édeskés, jellemzően füstös, kissé citromszerű, fanyar. Alfa-pinént, delta-karént, cedrolt, homeolt tartalmaz. Antirnikorbális hatású, légúti panaszok, köhögés, megfázás esetén alkalmazható, de oldja a feszültséget, segít a klimaxos panaszok enyhítésében, visszér, keringési problémák, izom-és ízületi fájdalmak, sportsérülések, reuma esetén is […]
(Cinnamomum zeylanicum): az egyik legrégibb ízesítő. Sri Lankán, a Szunda szigeteken és Kínában őshonos fa. Az ágairól lefejtett sötétbarna kérgét használják. Kellemes illatú, jellemzően édeskés, kissé csípős ízű fűszer. Többek között illóolajat, gyantát, csersavat, cukrot, keményítőt és fahéj-aldehidet tartalmaz. Serkenti az emésztést, javítja az étvágyat, nyugtat, erősíti a gyomrot. Vérzéscsillapító hatású, hasmenés, emésztési zavar, savfelesleg, […]
(Sinapis alba): a fekete mustárhoz hasonlóan Dél-Európában és a Földközi-tenger vidékén őshonos növény. A hagyományos mustárban általában mindkét típust (fekete és fehér) megtaláljuk. Szintén a magjait hasznosítják, melyek mustárolaj-glikozidot, mustárolajat, szinapint, zsíros olajat, nyálkaanyagot tartalmaznak. Használata tulajdonképpen megegyezik a fekete mustáréval, azonban enyhébb íze, és hatásai miatt belsőleg történő alkalmazásra talán jobban megfelel. Erős étvágyserkentő, […]
(Vaccinium myrtillus): a hangafélék családjába tartozó, Európa erdeiben is elterjedt cserje. Bogyótermése kékesfekete színű, kellemes ízű, kissé fanyar. A-, B- és C-vitamint, gyümölcssavakat, pektint, cseranyagot, antociánglikozidát, flavonoidokat, kis mennyiségben krómot és mangánt tartalmaz. Hasmenés, a száj és garat kisebb gyulladásai, hurutos megbetegedések esetén használható, a leveléből készült tea többek között szél-és vizelethajtó.
(Nigella sativa): az indiai konyha egyik legkedveltebb fűszere, Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában is őshonos növény. Méregtelenítő, nyálkaoldó, láz-és köhögéscsillapító hatását már a XI. században is dokumentálták perzsa orvosok, ezen kívül nátha, fog- és fejfájás elleni hatása is ismert. De alkalmazták bőrsérülések, sebek, rovarcsípés esetén is.
(Brassica nigra): Dél-Európában, a Földközi-tenger vidékén őshonos növény, elsősorban magját hasznosítják, melyeknek íze kezdetben olajos, később csípős. Napjainkban már szinte mindenhol termesztik, nagyon kedvelt konyhai fűszer. Glikozidokat, mustár-olajat, szinapint, 20% nyálkaanyagokat, zsíros olajat (30%-ban) és myrosin enzimet tartalmaz. Serkenti a vérkeringést, keringési zavarok, reuma és idegi fájdalmak, légúti megbetegedések valamint egyes szívpanaszok kezelésében jelent hathatós […]