(Piper nigrum): lásd bors.

a kifejezés önmagában konyhaművészeti műszó. A lágyszárú növények bármely emberi fogyasztásra alkalmas részét nevezhetjük így, kivéve az olajos magvakat, a fűszereket és a gyümölcsöket. Érdekes megemlíteni, hogy a pl. a gombákat is nevezhetjük zöldségnek, annak ellenére, hogy teljesen más osztályba tartoznak. A zöldségek jelentős részének az ízhatása sós, csípős vagy semleges, persze itt is vannak […]

(Salvia officinalis): Dél-Európában őshonos, sok helyen termesztett  félcserje, leveleit hasznosítják. Illóolajat, cserzőanyagokat, diterpéneket, flavonoidokat, kámfort,  borneolt,  eukaliptolt, linaloolt  tartalmaz. Gyulladás- és izzadáscsökkentő, fogínygyulladás, száj- és garatnyálkahártya­ gyulladás, légzőszervi megbetegedések, emésztési zavarok, rovarcsípés esetén ajánlott.

az élelmiszeriparban gyakran használt közismert (konyhaművészet) zselésítő adalékanyag. Tulajdonképpen a szarvasmarha bőréből, porcaiból és csontjaiból állítják elő főzés útján. Már régóta dokumentálták kedvező élettani hatásait, erősíti a hajat és a körmöt, ízületi fájdalmak esetén is eredményesen alkalmazható, épp ezért a kozmetikai és gyógyszeriparban egyaránt kedvelt alapanyag.

(Cetraria islandica): magas hegységekben, az északi tájak fenyveseiben, fátlan tundrákon honos, telepekben élő zuzmó. Nyálkát, zuzmósavakat, A- és B-vitaminokat, illóolajat, jódot, fenolokat, nyomokban zsírt tartalmaz. Antibiotikum-tartalma magyarázza, hogy a népi gyógyászatban már régóta a köhögés, a tüdőbaj orvossága. Jódtartalma miatt a pajzsmirigytúltengés, a golyva ellen hatékony segítséget jelent. Keserűanyaga – a  cetrarin – étvágygerjesztő. A […]