(Myristica fagrans): Dél-Ázsiában őshonos fűszernövény, napjainkban minden trópusi vidéken elterjedt. Az örökzöld növény neve gyakori félreértések forrása, hiszen a szerecsendiófa valójában nem diófa, s termése sem dió, hanem tulajdonképpen mag, amely egy 8-lücm hosszú sárga színű, húsos termésben található. Ezt a magot veszi körül a vörös magköpeny. Virágát (virágnak a termés húsától megszabadított, magköpenyét nevezik) és magját hasznosítják, elsősorban fűszerként. Már a XVII. században is elterjedt Európaszerte. Nemcsak konyhai ízesítőként vált azonban kedveltté, bódító, izgató hatása miatt sokan afrodiziákumként alkalmazták. Ezt a jelleget főleg a magban található illóolajnak köszönheti. Ázsiában és Európában egyaránt mámor és nemi izgalmat keltő szerek alapanyaga. Több ismertetőben is olvasható róla: kis mértékben frissít, nagymértékben bódít. Illóolajainak egyik fő alkotórésze a miriszticin, ami többek között az MDA néven ismert szintetikus drog alapanyagaként is ismert.