(lmperatoriae radix): a Balkánon, Közép- és Észak-Európában, Oroszországban honos növény. lllóolajat (pinen, limonen), seneciosavat, fenolkarbonsavat, kávésavat, cserzőanyagot, gyantát, zsíros olajat, kumarint tartalmaz. Elsősorban gyomorerősítő szerként (növeli a gyomor tónusát, serkenti a gyomorsav elválasztását), enyhe nyugtatószerként ismert, de izzasztó és vizelethajtó hatása is érvényesül.

(lllicum verum): Kína déli részén és Vietnamban őshonos növény, jelenleg Kínában, Japánban, egyes kelet-indiai szigeteken termesztik. Nyolcágú, csillagszerű termését hasznosítják (illóolaját a termés külső falából nyerik). Elsősorban fűszernövényként ismert, a keleti konyhaművészet egyik kedvelt fűszere, illata az ánizsénál (bár hasonló hozzá) jóval erősebb, fűszeresebb. Görcsoldó hatású, erősíti a gyomrot, javítja az étvágyat. Az élelmiszer, a […]

(Ruscus aculeatus): a Földközi-tenger vidékén, Nyugat-Európában és Délnyugat­Ázsiában őshonos növény. Szteroid szaponinokat, illóolajat, benzofuránt tartalmaz. A növény és annak kivonata szabályozza a vénás tónust, és stabilizálja a kapillárisok áteresztőképességét, ezáltal javítva a keringést, gyulladáscsökkentő és vizelethajtó hatású. Vénabetegségek, a láb fájdalmai és elnehezülése, viszketési inger, duzzanatok kezelésére alkalmazható.

(Ricinus communis): a trópusi Afrikában őshonos növény, amely azonban a Földközi­-tenger vidékén is elterjedt. Magját hasznosítják, melyből értékes olajat állítanak elő. Zsíros olajat, triglicerideket, ricinin piridinalkaloidot tartalmaz. A ricinusolaj erős hashajtó, alkalmazható epekő esetén, de krémek, kozmetikumok alapanyaga is. A kozmetikai és a gyógyszeripar egyaránt hasznosítja.